Az elozo részben megigért két telepítési eljárás helyett kénytelen vagyok ebben a bejegyzésben kizárólag a Live CD-s változattal foglalkozni. Korábban nem gondoltam, hogy ennek bemutatása is több, mint 50 képernyo kimenetet igényel, ezért változtatnom kellett a korábbi tervezeten. A Solaris 11 Live CD-s telepítés elsosorban az asztali (desktop) felhasználók igényeit veszi figyelembe és kizárólag x86-os architektúrájú gépeken támogatott (annak ellenére, hogy SPARC-os rendszerek is rendelkeznek grafikus kártyával - pl. T4-1).A folyamat két részre bontható: eloször a vendéggép kerül kialakítása VirtualBox környezetben, majd ezt követi a Solaris 11-es telepítése virtuális gépre. HCL és segédprogramok (DDT, DDU) Mielott telepíteni szeretnénk a Solaris operációs rendszert, célszeru tájékozódni fizikai rendszerünk támogatottságáról. Erre jól használható a már említett hardver kompatibilitási (HCL) lista, vagy az alábbi két segédprogram: Device Detection Tool Device Driver Utility Mindkét alkalmazás képes rendszerünk hardver komponenseit feltérképezni és ellenorizni azok meghajtóprogram (driver) ellátottságát. Eltérés köztük abban nyilvánul meg, hogy míg a DDT futtatásához Java szükséges, addig a DDU Solarist igényel. Ez utóbbiról a telepítés során röviden szó fog esni. Telepíto készletek letöltési helye Hálózati installációtól eltekintve (*) telepítokészletre van szükségünk, mely az alábbi oldalról töltheto le. Célszeru letöltenünk mindhárom állományt és a csomagokat tartalmazó ún. repository médiát (a következo felsorolás utolsó eleme) is: sol-11-1111-live-x86.iso sol-11-1111-text-x86.iso sol-11-1111-ai-x86.iso sol-11-1111-repo-full.iso Az elso három változat indítható USB formátumban is rendelkezésre áll - ekkor iso végzodés helyett usb található a fájlnevek végén. Rövid utalást az egyes készletek feladatáról az elozo blog bejegyzés tartalmaz (link). Amennyiben SPARC architektúrájú rendszerre szeretnénk a telepítést végezni, 'x86' helyett a 'sparc' szöveget tartalmazó állományokra lesz szükség. (*) - arra is lehetoség van, hogy AI készletrol történo indítás segítségével végezzük a hálózaton keresztül történo telepítést. Ez akkor fontos, ha célgépünkön nincs PXE (Preboot Execution Environment) boot támogatás. VirtualBox konfigurálás Külön fizikai eszköz felhasználása nélkül virtuális környezetben is használható a Solaris 11, mint vendéggép. A VirtualBox használatával erre kényelmes lehetoség kínálkozik. Gazdagépünknek (Windows, Unix, Linux) megfelelo telepíto program, vagy programcsomag (jelenleg a 4.1.16-os verzió a legfrissebb változat) és az installációt is taglaló felhasználói kézikönyv letöltheto a termék oldaláról. A sikeres telepítést követoen az alábbi lépések során jutunk el az új virtuális gép kialakulásáig: 1. A VBox indítása után a központi ablak megmutatja a már létezo virtuális gépeinket (Sol11demo, Sol11u1b07, Sol11.1B16, Sun_ZFS_Storage_7000) és az aktuálisan kiválasztott egyed (Sol11demo) fobb jellemzoit (megnevezés, memória mérete, virtuális tároló eszközök listája...stb.) 2. A New gombra kattintva elindul a virtuális gépet létrehozó segéd (wizard) 3. Ezt követoen nevet kell adnunk a vendéggépnek és ki kell választanunk az operációs rendszer típusát (beszédes név használata esetén a VirtualBox képes az operációs rendszer családját kiválasztani, nekünk pusztán csak verziót kell beállítanunk): adjuk meg Solaris11-et névként és válasszuk a 64bites változatot (feltéve, hogy gazdagépünk támogatja ezt) 4. Telepítéshez és a kezdeti lépések megtételéhez 1536MB memória tökéletesen megfelel (ez késobb módosítható az elvárások függvényében) 5. Fizikai társaihoz hasonlóan, egyetlen virtuális gép sem létezhet merevlemez (jelen esetben virtuális diszk) nélkül. Használhatunk egy már létezo területet (virtuális lemezt tartalmazó állomány), de létrehozhatunk egy nekünk tetszo új példányt is. Maradjunk ez utóbbinál (Create new hard disk)! 6. A lehetséges formátumok közül - az egyszeruség okán - éljünk a felkínált alaptípussal (VDI - VirtualBox Disk Image). 7. Létrehozás során a virtuális lemez készülhet egyidejuleg (Fixed size), vagy több lépésben dinamikusan (Dynamically allocated). Az elso változat sokkal kevésbé terheli a rendszert, a második elonye pedig a helytakarékosság. Válasszuk a fix méretu változatot. 8. Most már csak egyetlen adat ismeretlen a VirtualBox számára, mégpedig a létrehozásra kerülo virtuális lemez nagysága. 8GB-os terület jelen esetben alkalmas az ismerkedés elkezdéséhez. 9. Amennyiben minden beállítást helyesen adtunk meg, a Create gomb megnyomása után elindul a virtuális lemez létrehozása. 10. Ez a muvelet a megadott adatoktól függoen néhány perc alatt befejezodik. 11. Hasonló megerosítés (Create gomb aktiválása) után elkezdodik a kért virtuális gép létrehozása is. 12. Sikeres végrehajtás után az új vitruális gép közvetlenül megjelenik a központi ablak baloldali listáján a rendelkezésre álló virtuális gépek közt. A blog bejegyzés folyamatosan frissül...a rész fennmaradó tartalma hamarosan felkerül az oldalra.